A kimondott szó ereje

A minap azon gondolkodtam, hogy hány olyan mondat hagyja el a szánkat, ami alakítja a sorsunkat, pedig csak viccből mondjuk, vagy megszokásból. Nem gondoljuk komolyan, mégis kimondjuk. Egy barátnőm szokta mondogatni, hogy “szeretem a kihívásokat”. Ő egyáltalán nem szereti, befeszül a stressz helyzetektől, nehezen kezeli őket, mégis mondogatja. Majd amikor ennek a rezgésnek megfelelő élethelyzetet vonz az életébe, összeomlik és nem érti, hogy miért történik vele mindez.

Nagyon fontos, hogy vállaljuk a felelősséget a kimondott szavainkért. Amit gondolunk, az is hat ránk, de amit kimondunk, az még inkább. Ezek a mondatok alakítják a sorsunkat, a hétköznapjainkat, így figyeljük meg és alakítsuk át aszerint a kommunikációnkat, hogy mi az, amit tényleg szeretnénk élni a hétköznapokban. Ne ismételgessük az általános mondatokat csak azért, hogy beszéljünk. Örüljünk annak, ha elfogynak a szavaink, hiszen a csendben tudunk töltekezni. Két ember között a csend csak akkor kínos, ha azt gondoljuk, hogy szórakoztatnunk kell a másikat és akarássá válik a beszélgetés. Többnyire ilyenkor kezdünk el kifelé tekinteni, és másokról beszélni, s közben észre sem vesszük, hogy mennyi ítélet hagyja el ilyenkor a szánkat. Mit okoznak ellenőrizetlenül garázdálkodó gondolataink? 🙂 (A teljesség igénye nélkül, egy-két gyakran használt mondat)

“Nem értem, hogy …. (xy miért ezt csinálja)“. Ezzel a mondattal már meg is hívtuk az életünkbe az adott történést, hogy megtapasztalhassuk, hogy mi az adott helyzetben hogyan cselekednénk. Ezzel a mondattal azt üzenjük az Univerzumnak, hogy mivel nem értjük, szeretnénk megérteni és a saját tapasztalásainkat összegyűjteni a témával kapcsolatban. Sokszor egy ilyen helyzet megtapasztalásakor jövünk rá igazán, hogy nem lehet kívülről ítéletet mondani senki felett, mert bár láthatjuk objektíven a helyzetet, amint érzelmileg érintetté válunk valamiben, nagyon tudatosnak kell lennünk ahhoz, hogy ne vigyenek el az érzelmeink.

“Az időjárástól fáj a … (fejem, lábam, hátam, stb.)” Mindig okolunk valakit, vagy valamit a saját helyzetünkért. Ezzel a mondattal elhárítjuk magunktól a felelősséget, hogy tulajdonképpen mi magunk vagyunk az oka annak, ahogyan érezzük magunkat. Az időjárás felerősítheti a tüneteinket, de nem okozhatja azokat, mert semmi nincs rajtunk kívül, minden belőlünk indul el. Nagyban felelünk az időjárás megváltozásáért a szavainkkal is, nemcsak a környezetszennyező életmódunkkal, mert a folyamatosan kántált nyáron túl meleg van, télen túl hideg van mondatok szintén befolyásolják az időjárás alakulását.

“Szegény…..” Ez a lehető legrosszabb, amit mondhatunk valakire, mert bár sokszor az együttérzésünket akarjuk kifejezni, mégis lesajnáljuk az illetőt. Legyünk kreatívak azt illetően, hogy hogyan váljunk együttérzővé a szavak szintjén, mert ez a sablon egy romboló minta. Minél többen mondják rád, hogy szegény vagy, egy idő után el fogod hinni, és ez az anyagi helyzetet is befolyásolni tudja, nemcsak azt, hogy ettől a mondattól elkezdi valaki az áldozat archetípusát élni.

“Ez szívás… vagy az élet egy szívás.” Ez egy nagyon romboló mondat, sok mindent befolyásol, akár a korábbi belső munkát is vissza tudja vetni. Ha nem tudunk hinni az élet jóságában, ha nem hisszük el, hogy az univerzumban rend van, hogy élet kiegyenlíti a dolgokat, akkor engedni fogunk annak, hogy elhiggyük, hogy a világ igazságtalan. Ez pedig elégedetlenséghez, zsörtölődéshez vezet, ami megakadályozza, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Még tudnám sorolni ezeket a mondatokat, de mindenkinek megvannak a saját szófordulatai, amiket érdemes végig gondolni. Ha hiszünk a vonzás törvényében, akkor is tudnunk kell, hogy ezek a mondatok mit okoznak az életünkben. Próbáljunk meg változtatni a beszéd stílusunkon és cseréljük le a mondatainkat és szavainkat olyan pozitív megerősítésekre, amelyek segítenek egy támogató hozzáállást kialakítani. Nem arról van szó, hogy ne vegyük észre a kellemetlen, vagy rossz dolgokat, hanem arról, hogy tudjuk, hogy minden megtapasztalás vezet valahova. Tanuljunk meg bízni az élet jóságában és önmagunkban.

A tudatossághoz az is hozzátartozik, hogy amikor felelősséget vállalunk az életünkért, akkor a kimondott szavainkért is, a cselekedeteinkért is és az életmódunkért is felelősséggel tartozunk. Szánjunk annyi időt erre a témára, hogy átgondoljuk, hogy milyen a mi kommunikációnk. Ne ismételgessük azokat a programokat, amik korábban belénk ivódtak, mert az egy mókuskerékben tart bennünket. Csak mi vagyunk képesek változtatni a hozzáállásunkon, s ezzel együtt az életünkön is, de mi képesek vagyunk rá! Ha megváltoztatjuk a szokásainkat, az életünk is új irányt vesz!