Valaki megázik az esőtől, valaki érzi az esőt

Ma reggel elméláztam egy kicsit a konyha ablakban, figyeltem, ahogyan szakad az eső és csak gyönyörködtem a kertünk szépségében. Már rég láttam ilyen élettel telinek, ilyen ragyogó zöldnek. Már régen volt, vagy talán nem is volt még ilyen zöld színe, eszembe jutott, mikor Írországban voltam, mennyire megérintett a zöld sokszínűsége. Ott a növényzet annyira élő, annyira lüktető volt, imádtam ott lenni és felfedezni azt a manóvilágot, amit ott természetes, nekem akkor még újdonság volt.

Amikor kiléptem reggel a lakásból szándékosan nem nyitottam ki az ernyőmet, a kocsiig lassan tettem meg az utat, érezni akartam az esőt. Ahogyan a bőrömhöz ér, ahogyan lepereg, jó volt így kezdeni a napot, hogy lágyan megsimogatott a Teremtő. Pici aprócska cseppek, de ha összeadódnak, akár egy folyót is ki tudnak terelni a medréből, vagy hegyeket tudnak elmosni, vagy lágyan meg tudnak érinteni. Elképesztő erő van egyetlen esőcseppben, és jó volt most a szelíd erőt megtapasztalni benne.

Amíg az autóban utaztam és onnan figyeltem meg a reggelt és az esőt, azon gondolkodtam, hogy most májusban gyönyörű szerelmes energiák hatnak, itt rezeg és él a szerelem körülöttünk, még akkor is, ha nincs párkapcsolatunk, bennünk lüktet, bennünk él. Nem lehet véletlen, hogy ennek a hétnek a második szakaszára ennyi esőt mondanak. A múlt hétvége abszolút a párkapcsolati korlátok, nehézségek, régi minták áttöréséről szólt, a nem működő hitrendszerek és megoldások elmúltak, s helyette megjelent az ÚJ. Több szinten történt meg a változás, és varázslatos volt ezekkel a folyamatokkal kapcsolódni. S most szakad az eső, mert felszakadtak az érzelmek és elárasztanak bennünket.

Az üzenet világos és egyértelmű, engedjünk szabad utat az érzelmeinknek, legyen az öröm, szerelem, harag, bármi, de engedjük végre, hogy megéljük ezeket. Itt az idő, hogy mélyen, legbelül megértsük, hogy az utunk csak a szeretetbe vezet, minden más kitérő. Merjünk érezni és merjünk végre élni. Olyan sokáig mondták meg mások, hogy mit gondoljunk, hogyan éljünk, hogyan viselkedik egy nő, hogyan viselkedik egy férfi, de mindannyian mások vagyunk! Merjünk önmagunk lenni és nem mások, hanem saját magunk kedvéért! Itt az idő, hogy végre mi legyünk saját magunknak a legfontosabbak és beleengedjük magunkat a saját szeretetünkbe. Engedjünk szabad utat az érzelmeinknek és éljük meg a hétköznapi csodákat, egy eső örömét, egy csiga pihenését a fűszálon. Merjünk igazán érezni!