1.0Bliss - Nekem - Nekedhttps://bliss.cafeblog.huKammerer Edinahttps://bliss.cafeblog.hu/author/kammerer_edina/<p><img class="alignleft wp-image-102 size-medium" src="https://bliss.cafeblog.hu/files/2014/05/hula-300x123.jpg" alt="hula" width="300" height="123" />Hétvégén részt vettem egy hoponopono tanfolyamon. Sokáig keresgéltem, míg úgy éreztem, hogy sikerült egy hiteles forrást találnom hozzá. <strong>Számomra fontosak a hagyományok, és fontos volt, hogy ha megtanulok valamit, akkor annak a legmélyére lássak</strong>, a legősibb erőt érezzem meg, amiből megszületett. Így érkeztem meg a <a href="http://www.huna.hu" target="_blank">huna.hu</a> oldalra, és azon keresztül Witekhez, aki végigkalauzolt bennünket egy csodálatos utazáson.</p> <p>Az utolsó napon megmutatták a teremtés táncot, ami a szívem mélyéig hatolt. Ahogyan néztem ezt a gyönyörű táncot, néztem az arcokat, éreztem, hogy tágul a tér. Eltűntek a falak, eltűnt a padló, minden feloldódott, csak <strong>a táncosok mosolya maradt meg ebből a világból és  az a lágyság, ahogyan a testük a zene ritmusára imádkozik</strong>. Éreztem, ahogyan megteltek a szemeim könnyekkel, s valahol egy emlék mozdult meg bennem. Ebben a táncban felderengett valamilyen nagyon régi, távoli emlék, néztem ezeket a képeket, s voltak köztük olyanok is, amelyek a fájdalomtestemig hatoltak, de nem ragadt meg bennem egy kép sem<strong> a táncosok táncolták ki belőlem mindent, az összes szenvedést és fájdalmat, amivel addig azonosítottam magam.</strong> Elhittem, hogy az mind én vagyok, és ragaszkodtam hozzájuk. A zene és energiatér megtelt élettel, ott lüketett körülöttünk egy ősi minőség, egy olyan kultúra, amelyet nem ismerek, de mégis emlékezem rá.</p> <p>S egy csoda volt számomra megtapasztalni, ahogyan a tér egyre fényesebbé vált, s a testek körvonala beleoldódott a térbe, az Egységet láttam csak, az Egyet, minden Egy volt, nem volt elkülönülés, s bár tudtam, hogy én nem táncolok, hanem ülök, mégis táncoltam és szárnyalt a lelkem.<strong> Táncoltam és ismertem minden mozdulatot, és tudtam, hogy megpihent bennem a kegyelem.</strong> Eltöröltem a múlt barázdáit, amelyek mint egy szántásban, elkülönülnek a földtől, hogy valamit mutassanak. Bennem ezek a barázdák az elkülönülést mutatták, s jó volt ezt ilyen messziről meglátni, jó volt olyan magasról nézni, nem mondom, hogy a Teremtő szemén keresztül, de magasabbról, mint ahol eddig jártam.</p> <p>Megérkeztem az életembe, kisimult a tér, a múlt terhei beleolvadtak az egység óceánjába, hirtelen <strong>megszületett bennem a hála és az öröm.</strong> Már nem számít, hogy milyen nehézségeim voltak a múltban, már csak az számít, hogy ragyog a lelkem, hiszen a <strong>fénygyökereim erőre kaptak és szabadon szárnyalnak.</strong> Most van itt az ideje, hogy a saját hagyományaimat megteremtsem, hogy a szívem szerint alakítsam át az életemet. Fordulóponthoz értem, s áttáncoltam rajta. S ez a hála még most is ugyanolyan erősen lüktet bennem, mint aznap, amikor ezt megéltem. Hála érte.</p> <div><strong><a href="https://www.facebook.com/pages/Kammerer-Edina-Bliss/1466106826972841" target="_blank">Kammerer Edina Bliss</a></strong></div> <div><span class="text_exposed_show"><span class="text_exposed_show">Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles</span></span> <p><a href="http://blissragyogas.hu" target="_blank">www.blissragyogas.hu</a></p> <p>A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.</p> </div> <p> </p>rich