<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Bliss - Nekem - Neked</provider_name><provider_url>https://bliss.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kammerer Edina</author_name><author_url>https://bliss.cafeblog.hu/author/kammerer_edina/</author_url><title>Párkapcsolati gyógyulás</title><html>&lt;div&gt;&lt;img class=&quot;alignleft&quot; src=&quot;https://bliss.cafeblog.hu/files/2014/03/egy-C3-BCtt.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;320&quot; height=&quot;223&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;A ma reggeli meditációmban egy nagyon mély élményem volt. Lehunytam a szemem, s ahogyan szoktam, figyeltem a légzésemet, s nem tudom felmérni, hogy mennyi idő múlva, de megjelent előttem egy kép. Ebben a képben egy párkapcsolatban voltam valakivel, &lt;strong&gt;akivel a személyiségünk szintjén nagyon szerettük egymást&lt;/strong&gt;, akivel volt némi lelki kapcsolatom, de nem az a nagybetűs szerelem. S láttam, ahogyan egy lépcső tetején állunk, hallottam a zenét, ami szólt (Pergolesi - Stabat Mater, nagyon szeretem) és vitatkoztunk. Néztem ezt a képet, &lt;strong&gt;két szépen felöltözött ember, s mégis olyan bántó dolgok hagyták el a szánkat&lt;/strong&gt;.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Láttam azt a pillanatot, amikor még visszafordítható lett volna a rajtunk eluralkodó egó szorítása, de egyikőnk sem bírt megállni. S abban a pillanatban, amikor eldöntöttük, hogy tovább haladunk, lendült a keze, s ellökött, az utolsó kép, amit láttam, az volt, hogy nyúlunk egymás felé, de nem azért, megtartsunk engem, hanem &lt;strong&gt;csak azért, hogy összeérjen a kezünk, s elbúcsúzzunk&lt;/strong&gt;. Néztem, ahogy a két kéz végigsiklik egymáson, s már csak a sötétséget láttam, éreztem magamban a fájdalmat, éreztem, amikor a fejem koppant a fán, hallottam, hogy reccsen valami, még több fájdalom, zuhanás a mélybe, s a földet érés.&lt;strong&gt; Összetörten, millió darabra hullva egy mély, sötét, szeretetlen helyen feküdtem&lt;/strong&gt;. Éreztem valami meleg folyadékot, s halványan, amikor kinyitottam a szemem, homályosan érzékeltem a meleg vért a fejem körül. &lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Azt éreztem, hogy végleg összetörtem. &lt;strong&gt;Ezt már nem lehet megragasztani. Nincs tovább.&lt;/strong&gt; S ebben a pillanatban megjelent Ő. Annyira fényes volt, annyira szeretetteljes, ott állt mellettem, és suttogott a fülembe. Éreztem, hogy a forró könnyek lecsurognak az arcomon, fizikailag, a meditáló testemen. Hallottam ezeket a gyógyító, támogató szavakat. Azt hittem egy Angyal, aki lelket akar önteni belém. De akkor a fénytestem összesűrűsödött és emelkedni kezdett. A két fényalak fogta egymás kezét, és ráébredtem, hogy&lt;strong&gt; ez egy új minőség&lt;/strong&gt;. Visszanéztem a sötétségbe, s a volt párkapcsolatom ott állt a lépcső tetején, s engem nézett, azt aki összetört a számára. S &lt;strong&gt;nem haragot éreztem, hanem mérhetetlen hálát, amiért segített&lt;/strong&gt;. Nem volt bátorságom beleugrani a szakadékba, &lt;strong&gt;nem volt elég erőm összetörni azt, ami már boldogtalanná tett,&lt;/strong&gt; s ő csodálatosan kapcsolódott a karmával ebben a képtelen helyzetben, s annak eszközekén ellökött, s &lt;strong&gt;ahogy zuhantam, megjött az erőm, s elrugaszkodtam a mélybe. &lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Néztem őt, ahogy a lépcső tetején búcsúzik tőlem, éreztem, hogy ő még nem áll készen arra, hogy beleugorjon a megváltás szakadékába, s talán majd jön valaki, aki meglöki őt is. Láttam a tökéletes ívet, amire ezek a láncszemek fel voltak fűzve, &lt;strong&gt;hogyan toltak ennek a szakadéknak a szélére, amire én magam vágytam szívem minden rezdülésével.&lt;/strong&gt; A régit feloldani az ÚJ fényében. S amikor ezek a gondolatok végigértek bennem, az utolsó gyász könny is lepergett arcomról, elkezdtem kiemelkedni ezzel az új tudatossággal abból a sötét, kietlen mélységből. &lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Amikor kiértünk Vele a fényre, a legcsodálatosabb világ fogadott, amit valaha láttam. A pokolból megérkeztem a mennyországba, ha úgy tetszik, s közben nem is tudtam, hogy a poklot éltem meg ebben a kapcsolatban. &lt;strong&gt;Annyira leszűkítettem a látószögemet, annyira nem engedtem be a fényt, annyira féltem tőle.&lt;/strong&gt; De most, amikor ott voltam, annyi minden nyert értelmet. Szívem a hála magas rezgésével telt meg, s jó volt Vele igazán együtt lenni, lélekkapcsolódással, szavak nélkül, kéz a kézben. S egyetlen mondat lüktetett bennem:&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;&lt;em&gt;&lt;strong&gt;&quot;Sokáig tartott, míg megérkeztem, de már itt vagyok&quot;.&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;&lt;strong&gt;&lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/pages/Kammerer-Edina-Bliss/1466106826972841&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Kammerer Edina Bliss&lt;/a&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;http://blissragyogas.hu&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;www.blissragyogas.hu&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://bliss.cafeblog.hu/files/2014/03/egy-C3-BCtt-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>