{"version":"1.0","provider_name":"Bliss - Nekem - Neked","provider_url":"https:\/\/bliss.cafeblog.hu","author_name":"Kammerer Edina","author_url":"https:\/\/bliss.cafeblog.hu\/author\/kammerer_edina\/","title":"A t\u00fcrelmetlens\u00e9g \u00f6li meg a v\u00e1gyainkat","html":"<p><img class=\"alignleft wp-image-457 size-medium\" src=\"https:\/\/bliss.cafeblog.hu\/files\/2015\/05\/id\u01512-300x208.jpg\" alt=\"id\u01512\" width=\"300\" height=\"208\" \/>Sokszor, amikor valamit nagyon akarunk, minden k\u00f6vet megmozgatunk, hogy val\u00f3ra v\u00e1ltsuk az \u00e1lmunkat. Pozit\u00edvak vagyunk, \u00f6r\u00fcl\u00fcnk, \u00e9s lelkesen elhitetj\u00fck magunkkal, hogy T\u00c9NYLEG hisz\u00fcnk benne, hogy val\u00f3ra v\u00e1lhat. Eltelik egy nap, eltelik k\u00e9t nap, s elkezdj\u00fck \u00e9rezni a t\u00fcrelmetlens\u00e9get, hogy mi\u00e9rt nem val\u00f3sult m\u00e9g meg. Ezzel csak az az egy baj van, hogy sosem a jelenben vagyunk, hanem mindig a j\u00f6v\u0151ben, ahol a terveink mozgol\u00f3dnak. Esetleg a m\u00faltban, hogy elh\u00e1r\u00edtsuk mindazt, ami az \u00fatj\u00e1ban \u00e1ll a megval\u00f3sul\u00e1snak. Minden figyelm\u00fcnk ide \u00f6sszpontosul, olyan, mint amikor egy film annyira izgalmas, hogy elfelejt\u00fcnk leveg\u0151t venni egy p\u00e1r pillanatig. <strong>Ez a p\u00e1r pillanat hi\u00e1nyzik a teremt\u00e9s\u00fcnkb\u0151l, hogy m\u00e9lyen belel\u00e9legezz\u00fcnk, hogy jelen legy\u00fcnk az \u00e9let\u00fcnkben<\/strong>. Hi\u00e1ba v\u00e1rjuk, hogy valaki, vagy valami meg\u00e9rkezzen oda, ahol mi nem vagyunk. S \u00edgy nem is fogjuk \u00e9szrevenni az \"\u00e1lruh\u00e1s \u00e1ld\u00e1st\".<\/p>\r\n<p>El\u0151fordul az is, hogy eg\u00e9szen egyszer\u0171en nem \u00e1llunk m\u00e9g k\u00e9szen arra, hogy valami megt\u00f6rt\u00e9njen vel\u00fcnk. Azt tapasztalom, hogy ezt a legnehezebb elfogadni. Elm\u00e9letben tudjuk mit akarunk, de fejben mindig egy kicsit el\u0151r\u00e9bb j\u00e1runk, mint ahol az \u00e9let\u00fcnk tart. Itt a f\u00f6ld\u00f6n bizony hatnak r\u00e1nk a harmadik dimenzi\u00f3 t\u00f6rv\u00e9nyei, teh\u00e1t jelen van az id\u0151 \u00e9s t\u00e9r fogalma. <strong>Amikor valamilyen szellemi tud\u00e1st a magunk\u00e9v\u00e1 tesz\u00fcnk, id\u0151t kell hagynunk arra, hogy be tudjon \u00e9p\u00fclni a h\u00e9tk\u00f6znapjainkba<\/strong>. Gyakorolnunk kell, s lehet, hogy ez a megval\u00f3sul\u00e1s r\u00e9sze, de mi akkor is csal\u00f3dottak vagyunk, hogy a c\u00e9lunk m\u00e9g a t\u00e1volban van. Hi\u00e1ba tudom, hogy a n\u00f6v\u00e9nyt \u00f6nt\u00f6zni kell v\u00edzzel, hogy \u00e9letben maradjon, ha nem teszem meg nap nap ut\u00e1n, megtapasztalom, hogy elsz\u00e1rad, elhervad. <strong>\u00dagy l\u00e1tom, hogy \u00e9ppen a gyakorlatias r\u00e9szeket szeretn\u00e9nk kihagyni a teremt\u00e9seinkb\u0151l<\/strong>, sz\u00edvesen vizualiz\u00e1lunk, sz\u00edvesen besz\u00e9l\u00fcnk r\u00f3la, de ha pl. r\u00e1j\u00f6v\u00f6k arra, hogy mondjuk az adott c\u00e9l el\u00e9r\u00e9s\u00e9ben a csal\u00e1dban r\u00f6gz\u00fclt mint\u00e1im g\u00e1tolnak, nem teszek semmit, hogy ez megv\u00e1ltozzon. <strong>Nem v\u00e1ltoztatom meg a viselked\u00e9semet<\/strong>, csak m\u00e1r tudom, hogy ez akad\u00e1lyoz, de \u00e9lem tov\u00e1bb az \u00e9letemet \u00fagy, mint el\u0151tte \u00e9s tov\u00e1bbra is vizualiz\u00e1lok, mert az egy k\u00e9nyelmes \u00fat. <strong>Elj\u00e1tszom, mintha m\u00e1s lenn\u00e9k, de amikor az \u00e9let lehet\u0151s\u00e9get arra, hogy ezt meg\u00e9ljem, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl cs\u00faszok vissza a kor\u00e1bbi viselked\u00e9sembe, mert nem vagyok jelen.<\/strong> A terveimet, a v\u00e1gyaimat sz\u00f6v\u00f6getem a j\u00f6v\u0151ben, s k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem marad minden a r\u00e9giben.<\/p>\r\n<p><strong>Amikor r\u00e1\u00e9bred\u00fcnk valamire, azonnali v\u00e1ltoz\u00e1st akarunk.<\/strong> Arra nem is gondolunk, hogy t\u00edzen-h\u00faszon \u00e9ve \u00e9l\u00fcnk m\u00e1r \u00edgy, nem tudunk egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra mindent megoldani. <strong>Nem becs\u00fclj\u00fck az utat, ami lehet\u0151s\u00e9get ad arra, hogy jobb emberek legy\u00fcnk.<\/strong> Mindent most, azonnal akarunk, s t\u00f6bbnyire emiatt, amikor val\u00f3ra v\u00e1lik, azt sem becs\u00fclj\u00fck, mert megy\u00fcnk tov\u00e1bb, hiszen mindig van szebb, jobb, \u00fajabb. Gyors a vil\u00e1g, s mi vele rohanunk. Mindent k\u00e9szen kapunk, ez\u00e9rt a v\u00e1gyainkat is k\u00e9szen akarjuk. Gondoljunk csak bele a tart\u00f3s\u00edtott \u00e9telek eset\u00e9be. Nem tudjuk, hogy mit esz\u00fcnk meg, nem tudjuk mi van benne, hogyan\u00a0 hat r\u00e1nk. Nem tudjuk, hogy ki csin\u00e1lta, milyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, csak az \u00e9rdekel, hogy ott legyen a t\u00e1ny\u00e9ron, mert kev\u00e9s az id\u0151m. S val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ev\u00e9s k\u00f6zben sem az ev\u00e9sre figyel\u00fcnk, hanem valami m\u00e1sra.<strong> Val\u00f3j\u00e1ban el\u0151bb-ut\u00f3bb nem fogunk tudni semmit a vil\u00e1gr\u00f3l, amiben \u00e9l\u00fcnk, mert nem voltunk jelen,<\/strong> amikor eljutottunk A-b\u00f3l B-be. Azt hissz\u00fck, hogy mi ir\u00e1ny\u00edtunk, de nem. A v\u00e1gyaink ir\u00e1ny\u00edtanak, s azokat a fogyaszt\u00f3i t\u00e1rsadalom szolg\u00e1lja ki.<\/p>\r\n<p>A t\u00fcrelem m\u0171v\u00e9szet\u00e9t elsaj\u00e1t\u00edtani egy hossz\u00fa \u00fat, tele komoly kih\u00edv\u00e1sokkal, de amikor a sz\u00edv\u00fcnk\u00f6n kereszt\u00fcl \u00e9rtj\u00fck meg azt, hogy mir\u0151l sz\u00f3l egy-egy benn\u00fcnk felbukkan\u00f3 v\u00e1gy, t\u00f6bb\u00e9 nem azonosulunk vele. Szabadon engedj\u00fck, nem ny\u00falunk ut\u00e1na, nem v\u00e1jjuk bele a k\u00f6rmeinket, nem birtokoljuk, hanem engedj\u00fck, hogy a megval\u00f3sul\u00e1s fel\u00e9 sodr\u00f3djon. <strong>Ha belegondolunk, tulajdonk\u00e9ppen nem mindegy, hogy mikor v\u00e1lik val\u00f3ra egy \u00e1lmunk, ha egyszer megval\u00f3sul?<\/strong><\/p>\r\n<p>Addig pedig tessz\u00fck a dolgunkat, \u00e9ppen mit hoz az \u00e9let a jelenben. <strong>Az \u00e1lmaim nagy r\u00e9sze eddig mindig megval\u00f3sult, valaminek nagyon sok id\u0151 kellett, valaminek kevesebb.<\/strong> Volt, amiben tal\u00e1n m\u00e1r nem is hittem, s elengedtem, majd egy v\u00e1ratlan pillanatban visszasz\u00e1llt hozz\u00e1m val\u00f3s\u00e1gk\u00e9nt. Volt olyan v\u00e1gyam, amire m\u00e1r nem is eml\u00e9keztem, csak megtal\u00e1ltam egy r\u00e9gebbi k\u00edv\u00e1ns\u00e1gt\u00e1bl\u00e1mat, s azon l\u00e1ttam meg, hogy valaha fontos volt \u00e9s meg is kaptam. Volt, amit nem abban a form\u00e1ban kaptam meg, ahogyan elk\u00e9pzeltem.<strong> De addigis \u00e9lj\u00fck az \u00e9let\u00fcnket, s hozzuk ki a legt\u00f6bbet bel\u0151le!<\/strong> Ha hisz\u00fcnk a t\u00fcrelem m\u0171v\u00e9szet\u00e9ben, k\u00e9pess\u00e9 v\u00e1lunk arra, hogy lelassuljunk, s ebben a lassul\u00e1sban szort\u00edrozni tudunk, hogy mi az, amire t\u00e9nyleg v\u00e1gyunk, \u00e9s mi az, ami csak eltereli a figyelm\u00fcnket magunkr\u00f3l. <strong>A teremt\u00e9s egy folyamat, l\u00e1ncszemek egym\u00e1sba kapaszkod\u00e1sa<\/strong>, nem puszt\u00e1n egy kinyilatkoztat\u00e1s \u00e9s be\u00e1raml\u00e1s.<\/p>\r\n<p><strong>A t\u00fcrelem az egyik legnagyobb Mester<\/strong>. Becs\u00fclj\u00fck meg a jelenl\u00e9t\u00e9t a vil\u00e1gban, mert sokkal t\u00f6bbet ad nek\u00fcnk, mint gondoln\u00e1nk. Seg\u00edt visszatal\u00e1lni \u00f6nmagunkhoz, seg\u00edt megbecs\u00fclni magunkat \u00e9s m\u00e1sokat, megmutatja az igazi \u00e9rt\u00e9keket \u00e9s az \u00e9let val\u00f3di term\u00e9szet\u00e9t. <strong>A t\u00fcrelem seg\u00edt kil\u00e9pni a m\u00f3kusker\u00e9kb\u0151l<\/strong>, a robotb\u00f3l, a rohan\u00e1sb\u00f3l \u00e9s seg\u00edt meg\u00e9rkezni a var\u00e1zslatba \u00e9s az \u00e9let \u00e9lvezet\u00e9be. A t\u00fcrelem v\u00e1ltja val\u00f3ra az \u00e1lmainkat, s val\u00f3di er\u00e9nyt aj\u00e1nd\u00e9koz oda, ami a lelk\u00fcnk r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 v\u00e1lik. Tudjuk azt a m\u00e9ly igazs\u00e1got, hogy amit szeretn\u00e9nk, az a rezg\u00e9s\u00fcnk r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 v\u00e1lik, nek\u00fcnk csak az \u00e1raml\u00e1s r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 kell v\u00e1lnunk. Ez pedig csakis a jelenben lehets\u00e9ges.<\/p>\r\n<p><strong><a href=\"https:\/\/www.facebook.com\/pages\/Kammerer-Edina-Bliss\/1466106826972841\" target=\"_blank\">Kammerer Edina Bliss<\/a><\/strong><\/p>\r\n<p>Szerz\u0151i \u00e9s minden jog fenntartva. Megoszthat\u00f3 v\u00e1ltoztat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, mindennem\u0171 egy\u00e9b felhaszn\u00e1l\u00e1sa enged\u00e9lyk\u00f6teles.<\/p>\r\n<div>\r\n<p><a href=\"http:\/\/blissragyogas.hu\/\" target=\"_blank\">www.blissragyogas.hu<\/a><\/p>\r\n<p>A cikk illusztr\u00e1l\u00e1s\u00e1hoz a Shutterstock fot\u00f3k\u00f6nyvt\u00e1r jogtiszta f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9t haszn\u00e1ltuk.<\/p>\r\n<\/div>\r\n<p>&nbsp;<\/p>","type":"rich"}