![\"csend\"](\"https:\/\/bliss.cafeblog.hu\/files\/2013\/07\/csend-300x199.jpg\")
\u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl megtelnek a szemeim k\u00f6nnyekkel \u00e9s egyetlen mondat visszhangzik bennem: \u201eNe engedd el a kezem, ha messzire sodr\u00f3dom.\u201d<\/strong> Valami nagyon element\u00e1ris szakad fel bennem, elnehezedik a mellkasom, f\u00e9lre kell \u00e1llnom az \u00faton, \u00e9s csak t\u00e1gulok bele a semmibe, \u00e9s egy t\u00e1voli m\u00falt eml\u00e9kei kezdenek derengeni lelki szemeim el\u0151tt. \u00c9rzem, hogy h\u00e1tr\u00e1ln\u00e9k ki ebb\u0151l a helyzetb\u0151l, pedig fantasztikusan \u00e9rzem magam ebben az isteni jelenl\u00e9tben, de tudom, hogy k\u00e9ptelen lenn\u00e9k befogadni m\u00e9g az \u00fczenetet. \u00c9rzem, hogy valami olyasmivel ker\u00fcl\u00f6k szembe, ami a r\u00e9g\u00f3ta d\u00e9delgetett, gyermeki \u00e1lmaimat fogja porr\u00e1 z\u00fazni.<\/strong> L\u00e1tom magam, hogy egy szikl\u00e1n \u00f6sszet\u00f6rten heverek, ott fekszem \u00f6sszet\u00f6rten, megal\u00e1zva, elhagyatva, rem\u00e9nytelen\u00fcl, de legink\u00e1bb magamra hagyva. Kinyitom a szemem, hogy menek\u00fcljek a k\u00e9p el\u0151l, de m\u00e1r bennem van, m\u00e1r nincs hova futni el\u0151le.<\/strong> Tov\u00e1bbhaladok, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lok \u00fagy tenni, mintha ez az eg\u00e9sz meg sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. R\u00e9m\u00e1lomk\u00e9nt gy\u00f6t\u00f6r \u00e9bren ez a k\u00e9p, de \u00e9rzem magamban az ellen\u00e1ll\u00e1st, er\u0151vel ford\u00edtom m\u00e1s ir\u00e1nyba a fejem, nem akarom, nem tudom l\u00e1tni.\u00a0<\/strong><\/p>\r\n\u00a0El lehet futni az eml\u00e9kek el\u0151l, de minek? \u00dagyis megtal\u00e1lnak. Nemr\u00e9g j\u00f6ttem haza Szlov\u00e9ni\u00e1b\u00f3l, ahol meg\u00e9ltem a leghatalmasabb m\u00e9lys\u00e9get magamban, ahova eddig eljutottam. Olyan m\u00e9ly csendet tapasztaltam meg, aminek a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t nem is sejtettem. A csend mag\u00e1ra z\u00e1rt, s elmer\u00fcltem benne.<\/strong> \u00c1rnyak j\u00f6ttek-mentek\u00a0 bennem, szomjaztam a leveg\u0151t, s kerestem magam, de nem tal\u00e1ltam. Belevesztem a csendbe \u00e9s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe. Addig n\u00e9ztem a s\u00f6t\u00e9tbe, m\u00edg v\u00e9gre bel\u00e9 l\u00e1ttam.<\/strong> M\u00edg v\u00e9gre mertem megl\u00e1tni, s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g visszan\u00e9zett r\u00e1m. Nem volt f\u00e9lelmetes, ink\u00e1bb megrend\u00edt\u0151, meg akartam \u00e9rinteni.<\/strong> S akkor megsz\u00f3lalt a csend: \u201eNe engedd el a kezem, ha messzire sodr\u00f3dom.\u201d S \u00e9n erre az egy mondatra ki\u00fcresedtem, feladtam a harcot. B\u00e1rmit is jelentsen, nem harcolok tov\u00e1bb ellene. El\u00e9g volt a k\u00fczdelmekb\u0151l, nem akarok t\u00f6bb\u00e9 az \u00e1rral szemben \u00faszni. Azt hiszem, a lelkem legm\u00e9ly\u00e9n pontosan tudtam, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik velem, de az elm\u00e9m k\u00e9ptelen volt felfogni mindezt akkor, abban a pillanatban. Csak engedtem magam, hagy utazzak a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben, hagy tan\u00edtson, magamr\u00f3l, szerelemr\u0151l, elv\u00e1r\u00e1sokr\u00f3l.<\/strong> 5 napon ebben az \u00e1llapotban lebegtem, jelen voltam a csendben, a m\u00e9lyben, s jelen voltam a nyaral\u00e1sban, a pihen\u00e9sben. El\u0151sz\u00f6r tapasztaltam meg a p\u00e1rhuzamos val\u00f3s\u00e1gban val\u00f3 jelenl\u00e9tet \u00e9s az \u00e9letben val\u00f3 jelenl\u00e9tet.<\/strong> Csak figyeltem, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik velem, nagyon \u00faj volt m\u00e9g ez a helyzet.\u00a0<\/div>\r\n
Tegnap a v\u00e9g\u00e9re \u00e9rt bennem a felismer\u00e9s. \u00c1lmok, v\u00e1ratlan tal\u00e1lkoz\u00e1sok nyom\u00e1n meg\u00e9rtettem azt, hogy nem ker\u00fclhetem el azt, ami el\u0151l folyamatosan kit\u00e9rek. R\u00e9g\u00f3ta azon dolgozom, hogy lerakjam azt a p\u00e1rkapcsolati mint\u00e1t, ami meggy\u00f6tri a lelkemet.<\/strong> Most m\u00e1r tudom, hogy ezt a mint\u00e1t csak a megtapasztal\u00e1s \u00fatj\u00e1n tudom meggy\u00f3gy\u00edtani. Vil\u00e1gos az \u00fczenet, ezt v\u00e1llaltam. Mindig egy kicsit \u201er\u00f3zsasz\u00edn\u201d p\u00e1rkapcsolatra v\u00e1gytam, \u00e9s ebben tov\u00e1bbra is hiszek, csak azt nem tudtam, hogy ezt a var\u00e1zslatot nekem kell megteremtenem. Ha \u00fagy tetszik, a v\u00f6r\u00f6st r\u00f3zsasz\u00ednn\u00e9 kell v\u00e1ltoztatnom, s ebben a transzform\u00e1ci\u00f3ban fogok tudni felold\u00f3dni. Mikor ez a felismer\u00e9s v\u00e9gig \u00e9rt bennem, \u00fajra hallottam a mondatot, ami akkor is ott rezgett bennem, amikor megteremtettem az \u00e9letutamat, tudtam, hogy messzire fogok sodr\u00f3dni T\u0151le, nem fogom felismerni Benne a Szerelmet.<\/strong> Az asztrol\u00f3gi\u00e1ban is benne van, az aszcendenssel szembeni deszcendens jel\u00f6li a T\u00e1rsat. A legt\u00e1volabbi pontot t\u0151l\u00fcnk.\u00a0<\/div>\r\n
S most gy\u0171jt\u00f6m az er\u0151t, hogy azzal az \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9ggel, amivel sz\u00fclettem, be tudjam fogadni \u0150t az \u00e9letembe. Egyenl\u0151re csak azt l\u00e1tom, hogy ez az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9net milyen f\u00e9lelmetes sz\u00e1momra, s milyen nehezen adom meg magam ennek. S k\u00f6zben jobban akarom, mint b\u00e1rmit az eddigi \u00e9letemben, a lelkem felold\u00e1st akar, haza akar t\u00e9rni Hozz\u00e1,<\/strong> s k\u00f6zben olyan neh\u00e9z elfogadni, hogy gyakran a lelk\u00fcnk \u00e9s a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00fcnk nincs \u00f6sszhangban, s \u0150 mindezt nem tudja. Ez nekem feladat, hogy megny\u00edljak az \u00e9rkez\u00e9s\u00e9re \u00e9s engedjem, hogy tan\u00edtson \u00e9s \u00e1t\u00e9gesse rajtam \u00e9letem legnehezebb v\u00e1llal\u00e1s\u00e1t. De m\u00e1r nem tudok tov\u00e1bb menek\u00fclni, elf\u00e1radtam ebben, s most minden b\u00e1tors\u00e1gomra sz\u00fcks\u00e9gem van, hogy \u00e9letem legnagyobb kalandj\u00e1b\u00f3l boldogan \u00e9s szeretettel t\u00e9rjek meg. :)<\/div>\r\n