A komfort zóna mindannyiunkat korlátoz, s mindannyiunknak azt az illúziót adja, hogy biztonságban vagyunk. Ám semmi nem létezik rajtunk kívül, ami megtart, csak a lelki erőnk képes erre. Sokszor a gyógyulásunk a félelmeinken vezetnek keresztül. S amikor megteszünk valamit, amitől félünk, az felszabadít.
Nagyon sok olyan apró szorongással tartjuk magunkat távol az élettől, amelyeknek valójában nincs létjogosultsága. Félni valamitől, ami talán eljön, talán nem, mindenképpen elveszi az örömöt az életünkből. Amikor nehézségekkel állok szemben, és mérlegelek, hogy merre induljak, mit tegyek, végül mindig azt az utat választom, amitől a legjobban félek. Nem azért, mert mazochista vagyok 🙂 hanem azért, mert tudom, hogy amikor meghaladom önmagamat, akkor elhagyom a komfort zónámat.
Alapvetően az emberi működésünk olyan, hogy szeretünk egyfajta biztonsági kört kialakítani magunknak, de nem mindegy, hogy ez egy szűk, vagy tág tér. Ha már fojtogatóvá válik egy komfort zóna, ha már annyira szűkre zártuk a teret magunk körül, hogy a magányosság érzése elural bennünket, érdemes a korlátainkat szélnek ereszteni, hogy visszatérjünk lényünk alapvető eszenciájához, a szabadsághoz.
Minden, amit nem tettünk meg valaha, de szerettünk volna, folyton ott lopakodik körülöttünk. Amikor nem volt bátorságunk valamit megtenni, mert féltünk, hogy kudarcot vallunk, akkor elfordultunk magunktól és egy biztonsági játékot játszottunk. Abban a pillanatban lekapcsolódtunk az áramlásról, és magunk ellen fordultunk. Ha megteszünk valamit, amitől félünk, az még nem jelenti azt, hogy sikerrel járunk, hogy nem fogunk csalódni. Ez pusztán azt jelenti, hogy MERÜNK ÉLNI.
Hiszen valójában ezért vagyunk itt, hogy éljünk, hogy fejlődjünk. Azért tapasztalunk, hogy jobbá váljunk. Azonban nem másoknál kell jobbak lennünk, hanem annál, akik tegnap voltunk. Senki nem mondta, hogy nem hibázhatunk. Senki nem mondta, hogy mindent tökéletesen kell csinálnunk. Mi most tanulunk. Tanuljuk, hogyan éljünk, hogyan legyünk boldogok. Nem az a cél, hogy túléljük az életet, a napokat, hanem az, hogy örüljünk annak, hogy élünk.
Tegnap azt olvastam az interneten, hogy “a vízesés megmutatja nekünk, hogy lehet méltósággal zuhanni“. Észre sem vesszük, hogy a természet mindenre megtanít, ami az élethez és a boldogsághoz kell, mert szűklátókörű emberré válunk, bezárkózunk és elhisszük, hogy mások bántani akarnak. Pedig ők is csak tanulnak és hibáznak. Azt hisszük, hogy a boldog élethez nagy igazságok és nagy bölcsességekre van szükségünk. Azonban minél egyszerűbben éljük az életünket, annál inkább jelen tudunk lenni és annál inkább rá tudunk hangolódni a döntéseinkre.
Íme egy egyszerű gondolat: tedd azt, amit félsz megtenni. Mert, ha ez megtörténik, akkor láthatod, hogyan eteted a félelmeket és hogyan tartod életben őket te saját magad. Ugyanis, amikor megteszel valamit, amitől korábban féltél, rájössz, hogy túl nagy teret adtál neki és túl sok energiát. Felszabadulsz, s megéled, hogy nem irányít valami, amit nem is ismersz, hanem szabadon önmagad lehetsz. Ez olyan kicsit, mint a függőség, bármi is legyen a tárgya, az irányít, nem te. Ha visszaveszed a kezedbe az irányítást, újra dönthetsz magad mellett, s amellett, hogy megéled önmagad úgy, ahogyan vagy. 🙂
Tégy ma meg valamit, amitől korábban annyira féltél, s pihenj meg végre. Ne engedd, hogy az elvárások, az akarás behálózzák az életedet, s elhitessék veled, hogy egy aknamezőn lépkedsz, ezért minden lépésedet alaposan meg kell fontolnod. Figyelj inkább arra, hogy többet élj és kevesebbet gondolkozz. Cselekedj, élj, tapasztalj, s ezek által legyél több. Ha a gondolatban tartod az életedet, elszalad melletted, s te csak kívülről fogod nézni. Legyél az áramlás része, és találd meg benne a helyedet. A világ a szabad emberek példájától fog változni, akik önmagukban mertek nagy dolgokat meglépni. A világ a hétköznapi hősöktől fog változni, legyél te is egy közülük.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
A cikket a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta képeivel illusztráltuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: