Tükröződések – gyógyulás a “tükörteremben”

Amikor Avalonban jártam először, egy barátnőm azt mondta, hogy Avalon a tükrök országa. Akkor még nem értettem, hogy mindez mit jelent, mint ahogyan azt sem, hogyan működnek a tükrök, hogyan tanítanak bennünket. Sok szempontból keveset tudtam magamról és arról is, hogy milyen utazásra vállalkoztam egy olyan térben, ami befelé terelte folyamatosan a figyelmemet.

Hosszú évek tapasztalata mind az önismeretben a magam útján, mind pedig a másokkal való közös munka során, kikörvonalazódott bennem egy olyan irány, ami talán több helyen olvasható is, de mindenképpen akkor válik valami az életünk részévé, ha megértjük. Rengeteg tapasztalás és visszatükröződés után elmélyült bennem a tükrök tanítása.

1. Minden olyan tulajdonság, érzelem, amit kritizálok másokban, az bennem is megtalálható. 🙂 Nem szeretünk ezzel szembesülni, de éppen azért vesszük észre másokban, mert magunkban nem tudjuk. “Vakfoltunk” van arra az adott területre, ezért valaki visszatükrözi számunkra. Elképesztő alázatra és belátásra van szükségünk ahhoz, hogy szembe merjünk nézni azzal, hogy amit élesen bírálunk másban, azzal magunkat bántjuk, s amit másban nem tudunk elfogadni és megszeretni, azzal azt bizonyítjuk magunknak, hogy nem vagyunk szerethetőek az adott területen. Általában ezen a területen egy mély seb van bennünk, ami elég fájdalmas ahhoz, hogy eltakarja előlünk az igazságot.

Ha legközelebb valaki felett ítélkezel, gondolkozz el azon, hogy ez Rólad mit árul el. A projekciók, amelyekkel másokat illetünk, rólunk szólnak, a mi fájdalomtestünk részei.

2. Ha valaki kritizál és ezen megsértődök, akkor azt az adott témát még nem dolgoztam fel magamban. Sokszor hisszük azt, hogy már túl vagyunk dolgokon, de amikor az élet más és más területeken újra és újra “kikérdezi” a leckét, kiderül, hogy valóban megtanultuk-e, vagy csak átsiklottunk felette. Az emberi természetünk része, hogy viszonylag nehezen bírjuk a kritikát, de ezek segítenek abban, hogy rálássunk, mi az, amit megpróbálunk tudattalanul besöpörni a szőnyeg alá.

Az egónk azt gondolja, amit nem látunk, az nem létezik, ezért megpróbáljuk elrejteni magunk elől, s egy váratlan pillanatban, mint egy bumeráng, visszaszáll hozzánk. A kérdés, hogy el tudjuk-e kapni ezt a bumerángot a lelki békénk által, vagy engedjük, hogy eltaláljon és fájdalmat okozzon.

3. Ha valaki kritizál, de ezen nem sértődök meg, ha harcolnak ellenem és meg akarnak változtatni, de engem ez nem érint meg, akkor ez az ő feldolgozatlan problémájuk. Azért vetítik ki rám, mert magukban nem veszik észre. Sokszor tapasztalhatjuk meg azt is, hogy mások hogyan projektálják ki ránk a sérelmeiket, s ez róluk szintén többet mond, mint rólunk. Ne vegyünk mindent magunkra, csak azt, amivel valóban dolgunk van.

4. Minden, amit szeretek valakiben, amiért felnézek valakire, amit tisztelek másokban, az bennem is bennem van. Azért ismerem fel a másikban, mert bennem is bennem van, de sokszor nem akarjuk elismerni a bennünk lévő jóságot, nagyságot, stb. és ezt szintén kivetítjük valakire. Merjük elismerni magunk számára, ha jók vagyunk valamiben, mert ez erény. 🙂

A tükör szolgál bennünket, használjuk ezentúl tanulásra, használjuk arra, hogy fejlődhessünk és, hogy meghaladhassuk önmagunkat általa. Lássuk azt, akik vagyunk. Se többnek, se kevesebbnek. Figyeljük a valóságot és lássuk magunkat úgy, ahogyan vagyunk, mert ez így van jól.

Kammerer Edina Bliss

Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.

www.blissragyogas.hu

 

Tovább a blogra »