Vannak olyan viselkedésformák, amelyek távol tartanak bennünket az önvalónktól, amelyek miatt kevesebbnek érezzük magunkat, amelyektől szorongani kezdünk, s ezeket mind-mind megelőzte egy gondolat. Ahogyan elkezdünk a gondolataink között rendet tenni, rájövünk arra, hogy milyen sokat tehetünk a jólét érzésünkért, milyen egyszerű, ám hatékony módon tudjuk elérni, hogy a szorongás helyett az önbecsülést, a lemondás helyett az életszeretet és a szomorúság, boldogtalanság helyett az örömöt válasszuk! Bizony, ez csak döntés kérdése, de ezt a döntést csak TE tudod meghozni. 🙂 Ha akarod és ha fontos neked, hogy felelősséget vállalj az életedért és ne másokat okolj azért, ami veled történik.
Ami kívül megjelenik, az a belső világod és hitrendszered kivetülése. Ezért ha van olyan, amit szívesen megváltoztatnál, először kezdd a saját gondolataiddal! Hiszen a gondolataink teremtik a valóságunkat, ezért olyan fontos, hogy fülön csípjük azt a gondolatot, vagy viselkedést, ami rombolóan hat az életünkre!
Hogyan kezdjük? Itt van néhány tipp (a teljesség igénye nélkül), amiket érdemes megfigyelni, hogy jelen van-e az életedben és ha igen, hogyan tudod megváltoztatni, átalakítani, hogy ne a rossz érzéseidet erősítsék, hanem az életbe vetett hitedet!
1. Ha valami nehéz, bele sem kezdek.
Sokszor a könnyebbik utat választjuk, mert a pillanatnyi jóérzésünk a cél, hogy kellemesen érezzük magunkat. De a kellemes érzés nem egyenlő a jólét érzésével. Ha van egy vágyunk, egy célunk, s úgy ítéljük meg, hogy túl nehéz, túl bonyolult (ilyenkor rengeteg önigazoló kifogást tudunk felsorakoztatni), akkor mindig feladásba fogunk kerülni. De ezek a vágyak a tudattalanban tovább pörögnek, nem tűnnek el, olyan, mint amikor a számítógépen a háttérben a megnyitott programok futnak, de nem látjuk őket a monitoron. Ott vannak bennünk, a mélyben elnyomva. A beteljesületlen, meg nem próbált vágyak intenzív erővel okozzák a rossz közérzetünket, óvatosan csepegtetve belénk a “még erre sem vagyok képes” mérgező érzéseit.
2. Mások érzéseihez igazítom a saját hangulatomat.
Ismerős? Ha a páromnak jó kedve van, akkor nekem is. Ha nincs, nekem is rossz a kedvem. A páromat kicserélhetem a szüleimre, barátaimra, főnökömre. A lényeg benne az, hogy nem tudjuk megőrizni a saját jókedvünket, ha más erőteljesebb hatást gyakorol ránk. De sokszor még kisebb, ártatlan helyzetekben is ez történik, reggel a boltban az eladónak rossz kedve van, mérgesen nézett rám, ezért rossz kedvem lett tőle. Ahelyett, hogy magamra veszem az ő viselkedését, választhatom azt is, hogy mosolygok egyet, az ő rossz kedve nem határozhatja meg az én hangulatomat. A felelősség a miénk: mit választok?
3. Összehasonlítom magam másokkal
Ez az egyik legrombolóbb szokás, hogy másokhoz mérjük magunkat. Az életünk bármely területén: iskolában, öltözködésben, teljesítményben, alakban, anyaszerepben, stb. bekapcsolhat az, hogy valaki máshoz hasonlítjuk magunkat. Ilyenkor soha nem az egész képet nézzük, hanem csak egy kiragadott területet, ami azért lehet destruktív, mert mindig találunk majd olyanokat, akik szebbek, okosabbak, vékonyabbak nálunk, DE nincs két egyforma ember, ezért nem lehet két embert egy mérlegre tenni. Nem látjuk, hogy az élet más területén ez a másik mivel küzd, mik a kihívásai. Lehet, hogy amiben mi vagyunk jók, ő azt irigyli tőlünk. Minden esetben, amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat, kevesebbnek fogjuk érezni magunkat, és ez a mi jólétérzésünket fogja aláásni.
4. A megbocsátás hiánya
Amikor nem tudunk megbocsátani valakinek, akkor mindig a múltban ragadunk és újra és újra futtatjuk magunkban azokat a rossz érzéseket, amiket a másik okozott nekünk. Így egyre nő vennünk a harag, a gyűlölet, a bosszú, hiszen folyamatosan ezt tápláljuk. Ezek az érzések azonban nem érik már el a másik embert, ezek bennünket rombolnak és a mi jólétünket ássák alá. A múlton már nem lehet változtatni, az már megtörtént. A jelenben, ha felelősséget vállalok magamért, és elhatározom, hogy velem ez többet nem fog előfordulni, akkor megvizsgálhatom az egész történetet egy másik szemszögből, hogy vajon hogyan történhetett mindaz, ami miatt nem tudok megbocsátani. Egy másik nézőpont segít megérteni, hogy hogyan kerültem ebbe a helyzetbe és ez a felismerés segít elkerülni, hogy még egyszer megtörténjen velem mindez. Ha nem a múltra koncentrálok folyamatosan, hanem a jelenben próbálok gyógyulni, eléri a szívemet a megbocsátás.
Ez csak pár dolog, ami segít abban, hogy jobban érezzük magunkat, de mind arról szól, hogy mi hogyan tegyünk a saját boldogságunkért. Ne másoktól várjuk el, hogy boldoggá tegyenek bennünket. Senki másnak nem feladata az, hogy a másik embert boldoggá tegye, ez mindenkinek a saját útja, saját vállalása. Kezdjük el még ma és döntsük el, hogy boldogok leszünk! Tegyük meg magunkért! S ha mi boldogok vagyunk, akkor a környezetünk is az lesz, mert a jókedv, ha meg tudjuk őrizni ragadós! Egy mosoly vagy egy ölelés mindig segít másoknak is, hogy érezzék a törődésünket és a szeretetünket, osszuk meg a boldogságunkat, mert így tudjuk csak megtartani!
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
Köszönöm a bizalmat kedves Eva, szeretettel: Bliss
Nagyon tetszik, és örülök hogy megtaláltam ezt az oldalt. Remélem a jövőben lehetek állandó olvasojuk.