Hogyan legyek pozitív, amikor hirtelen minden elromlik, amikor egy betegséggel küzdök? Ha nem vágok jó képet mindehhez, akkor nem vagyok pozitív? Csak akkor vagyok pozitív, ha mindenen mosolygok? Ezek gyakori kérdések és valóban, nagyon sok a tévhit a pozitív gondolkodásról, hozzáállásról.
A pozitív hozzáállás nem azt jelenti, hogy elszínészkedem, hogy minden rendben van, és amikor senki nem lát összeomlok, mert tulajdonképpen boldogtalan vagyok. Ha valaki megkérdezi, hogy hogy vagyok, nem kell azt mondanom, hogy minden rendben és kényszeredetten mosolyogni hozzá, ha nem így érzem magam. Ha valaki elmondja őszintén a fájdalmát, nem kell azt mondanom neki, hogy “nem baj”, hogy “így kellett lennie”, nem ettől vagyok pozitív. Ezek mind félreértések és ezek mind egy látszólagos világot építenek, ami hamar kidurran, mint egy lufi.
Ha kicsúszik a lábunk alól a talaj és hirtelen egy melankolikus állapot kellős közepén találjuk magunkat, akkor igenis engedjük meg magunknak ezeket a mély, akár szomorú érzéseket. A pozitív hozzáállás ebben az esetben inkább az, hogy tudatosítjuk, jól akarok lenni, látom a fényt, nem dagonyázom az önsorsrontó gondolatok között, de megélem azt, ami a lelkemben van. Ha folyton menekülünk az érzéseink elől egy rajzolt világba, ahol mindig minden rendben van, nagyon fájdalmas lesz az ébredés.
Nincs szükség arra, hogy mindig mindenhez jó képet vágjunk, hiszen sokszor azonnal nem tudjuk még felmérni, hogy egy látszólag nehéz dolog miért történik velünk. Először meg kell mártóznunk benne, bele kell bújnunk, hogy belülről lássuk, érezzük azt, hogy miről szól ez a helyzet. Eggyé kell válnunk vele ahhoz, hogy megértsük, DE nem azonosulni vele! Hogyan is tudnánk örülni egy betegségnek? De a pozitív hozzáállás segít abban, hogy őszintén beismerjük, hogy ahogyan eddig éltünk, az valószínű nem volt teljesen egy jó irány, eltávolodtunk igaz önvalónktól, és segíthet abban, hogy egy más szemszögből kezdjünk el magunkra és az életünkre tekinteni.
Egy pozitív ember nem mosolyog mindig, hanem bátran vállalja az érzéseit. Megéli azokat a lelki folyamatokat, amik benne zajlanak, tudja, hogy az alagút végén fény van, még akkor is, ha nem látja. Az összes “alászállásunkból” megtanuljuk azt, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket, s egy idő után ráébredünk arra, hogy milyen tanítás húzódik meg ezek mögött a történetek mögött. A mosolynak akkor van értéke, ha szívből jön.
Ne vádoljuk magunkat azért, ha valaki elsőre nem szimpatikus. Nem tartunk még ott, hogy az egész világot a keblünkre öleljük, mert ha itt tartanánk, akkor már nagyon közel állnánk a megvilágosodáshoz és más dolgok foglalkoztatnának, minthogy bejegyzéseket olvassunk az interneten, mert akkor már tudnánk magunktól is, hogyan lehetünk kiegyensúlyozottak és boldogok. Ha tehát nem szimpatikus valaki, az önostorozás helyett inkább fogadjuk el a saját érzéseinket és ne tagadjuk meg azokat. Tekintsünk úgy ezekre az emberekre, mint tanítókra. Nekik nem feltétlenül kell tudniuk, hogy mekkora szolgálatot tesznek nekünk, de elképzelhető, hogy idővel, meg is kedveljük őket, mert megértjük a szándékaikat és a viselkedésük mögött meghúzódó félelmeket.
A pozitív hozzáállás csupán annyit jelent, hogy nemcsak arra figyelünk, ami rossz az életünkben, hanem megkeressük azt is, hogy mi az, ami jó. Nem idealizálunk meg senkit, nem kergetjük a tökéletesség illúzióját, nem akarunk megfelelni, hanem bátran vállaljuk azokat az érzéseket, amik bennünk vannak, még akkor is, ha lesz olyan a környezetünkben, akinek ez nem fog tetszeni. A pozitív hozzáállásunkkal elsajátítunk együttérzést, türelmet és ráhangolódást, megértjük, hogy ami nekünk működik, nem biztos, hogy a másiknak is. Ráérzünk, hogy mi az az út, mi az a lehetőség, ami kimozdít bennünket abból az állapotból, amiben nem érezzük komfortosan magunkat, s élünk is ezekkel a lehetőségekkel!
A pozitív gondolkodás egy életforma, ami nem véd meg a szomorúságtól, a fájdalomtól, a félelmektől, de segít megismerni azokat, segít feltérképezni a mögöttes energiákat. Ha tudjuk, hogy mi történik velünk, az egy áldás, és ezt nem kell becsomagolnunk egy arany papírba, hogy mások is elfogadják, és nem kell elrejtenünk, nehogy mások gyengének, vagy elesettnek lássanak. A pozitív gondolkodás megtanít arra, hogy mi magunk legyünk az életünk fókuszában, hogy ne más gondolatai, viselkedése, véleménye alapján határozzuk meg magunkat, hanem mi magunk. A pozitív gondolkodás első és talán legnehezebb lépése, hogy fontossá váljunk önmagunk számára és szeressük magunkat.
Csak akkor tudjuk az élet napos oldalát észrevenni, s keresni azt a nehéz időszakokban, ha belülről, sejtszinten érezzük és megfogalmazódik bennünk, hogy boldogok akarunk lenni. Csak úgy tudunk boldogok lenni, ha megbékélünk önmagunkkal, s ez a lelki béke fog bennünket húzni, hogy vágyjunk visszatalálni ebbe az állapotba. Ugyanannyi energia a rossz dolgokat észrevenni, mint a jó dolgokat. De ne akarjuk ezeket bebetonozni az életünkbe, a rossz dolgokat pedig tagadni.
Gondoljunk csak bele az időjárásba. Az emberek többsége a napsütést szereti, de nem süthet mindig a nap. Eljön az éjszaka is, amikor megpihenhetünk. Ha csak a nap sütne, a növényzet kiszáradna, s akkor vágynánk a hűsítő esőre. Ha nem tudjuk értékelni azokat a dolgokat, amiket körbevesznek bennünket, akkor az élet megtanít minket rá. 🙂 Ha sikerül elsajátítani azt a hozzáállást, hogy minden velünk történő helyzetben megtaláljuk önmagunkat, – tehát ne megcímkézzük a helyzetet, hanem álljunk bele és a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle – akkor rövid időn belül gyökeresen megváltozik az életünk.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: