Ez egy magányos társadalom, mert a külső formák jelölik ki az utat, ami kívül tart, s ez mind izolálja az embereket. Nem tudunk kapcsolódni egymáshoz, egyre inkább magányosodik el a társadalom. A párkapcsolatok romokban hevernek, mert próbáljuk azokat belekényszeríteni egy olyan formába, ami élhetetlen. Ez nem szabadság, nem egyediség, ez egy üres élet. Nincs benne tartalom.
A szórakozóhelyeken egyforma fiúk és lányok, s közöttük egyre csak nő a távolság. Elmosódnak a vonásaik, felismerhetetlen a szépség, ami mindannyiukban ott van. Elfedik és egy masszává válnak. Összeterelik őket olyan szórakozóhelyekre, ahol együtt lehetnek, s mégis hatalmas űr tátong közöttük. Övék a jövő, mégsem tudják, hogyan éljenek. Nem találják a belső értékeket, a valódi tartalmakat. Egyre magányosabbak.
Minden korszaknak megvan a maga kihívása, amikor én voltam tinédzser, én is lázadtam, sok mindent nem értettem és igen, befolyásolható is voltam, pedig határozottan állítottam, hogy a magam ura vagyok. A tapasztalás hiánya tett befolyásolhatóvá. Ugyanakkor, amikor döntéshelyzetbe kerültem, mégis az a belső értékrend segített eligazodni, amit a szüleim adtak át tudattalanul, viselkedésükön keresztül. Sok dolgot kipróbáltam, nem kevés őrült dolgot csináltunk, de soha nem szaladt el igazán velem a ló, mindig tudtam, hogy hol van az a bizonyos határ. Feszegettem a határokat, de nem annyira, hogy visszafordíthatatlan károkat okoztam volna magamnak.
Aki bizonytalan önmagában, mindig sokkal befolyásolhatóbb. Önbizalmat építeni nem ugyanaz, mint az egót építeni. Nap, mint nap azért dolgozom különböző emberekkel, hogy teremtsünk egy helyes önértékelést, ami mindennek az alapja. Ez még semmire nem garancia, de egy olyan alap, amire lehet építeni, s ami nélkül a létezésünk ingoványos.
Nem az egyformaság adja a biztonságot, nem attól leszek szép, hogy egy olyan ruhát hordok, mint egy híres ember, vagy olyan krémet használok, mint ő. Attól leszek szép, hogy meglátom magamban a szépséget, egy olyan ragyogást, ami belőlem fakad, a kedvességemből, a tiszta gondolataimból, az ártatlanságomból, a szenvedélyemből, az élet öröméből, az emberek jóságába vetett hitemből, a lelkem mélyéből. Ezt nem lehet belekeverni egy krémbe, nem lehet beleszabni egy ruhába. Ez bennem van, s ez mindig ott ragyog bennem.
Az érinthetetlenség, a merevség, a szabályok követése, a fogyasztói társadalom által diktált csoportokba szerveződés mind a szétválasztottsághoz vezet. De együtt sokkal könnyebb, mint a távol maradni egymástól. Nem a külsőnkkel kell megérinteni másokat, hanem a lényünkkel, mert így marad tartós egy kapcsolódás. Ami a felszínen történik, az semmi, ami mélyen, bennünk zajlik, az számít igazán. Azt hozzuk elő és azt éljük! Minden nap!
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.