Vajon mitől különleges a Telihold? Ahogyan elkezd töltődni, egyre inkább érezzük magunkban is a változást. Így vagy úgy, de hat ránk, mágikus ereje abban rejlik, hogy mindannyiunk életét befolyásolja valamilyen módon, de talán mindenkiét máshogyan. Van, aki könnyebben viseli, van, aki nehezebben. Mindez attól függ, hogy éppen milyen érzelmi gyógyulást talál el az energiája. Az érzelmi fájdalomtestünkben lévő karmikus sebek – amelyek sokszor olyanok, mint a nyílt sebek, csak éppen nem látjuk azokat – tudattalanul hívják ezt az erőt mindaddig, amíg be nem gyógyulnak.
A Föld kétharmadát víz borítja, ahogyan a testünk nagyjából hetven százalékát is kiteszi. A hold hatással van a vízre, az érzelmeinkre, s ezen keresztül a szervezetünk működésére. A telihold ereje az elengedésben segít leginkább bennünket, időről időre emlékeztet arra, hogy ne ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, amelyek már nem szolgálnak bennünket. Az örök körforgásra, a születés és halál kérdésére és ennek természetességére próbál tanítani bennünket. Segít abban, hogy megtanuljuk, így tudunk az áramlás részévé válni, így tudunk új dolgokat meghívni az életünkbe, ha teret adunk az elengedésnek is.
Minden ragaszkodás szenvedés, ezért a telihold ereje mindig ott lép működésbe az életünkben, ahol a leginkább szükségünk van arra, hogy egy beragadt állapotból kilépjünk. Ha tudatosan figyelünk a telihold hatásaira, s felkészülünk az elengedésre, akkor “fájdalommentesen”, kényszerítő erő nélkül saját magunk odaadhatjuk ennek a felforgató erőnek mindazt, ami már akadályoz bennünket. A lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy melyek azok a helyzetek, tulajdonságok, emlékek, amelyek elnehezítik a rezgésünket, s amikor tényleg elengedjük ezeket, akkor fellélegzünk, s szó szerint szabadabban lélegzünk.
A Telihold idején azokat a kapcsolatainkat is átfényesíthetjük, amelyekről úgy érezzük, hogy nem jól működnek. Az emberi kapcsolatok területe érzékeny pont mindannyiunk életében, s nem kell mindig minden kapcsolódást megszakítani, néha elég, ha csak megtisztítjuk azokat. Az elengedés nem minden esetben végleges, van, hogy elengedünk valamit, hogy az gyógyult, új formában visszatérhessen hozzánk. A kapcsolataink nagy tanítók, ezért néha szükség van arra, hogy távolság szülessen azért, hogy ebben a távolságban mindkét fél gyógyulhasson.
Őseink, akik természetközelibb életet éltek, mint mi, pontosan tudták, hogy mekkora erő és hatalom van a természeti erőkben. Tudták, hogyan éljék meg ezeket a hatásokat, hogyan kövessék a ciklusokat, hogyan másolják le ezeket a változásokat. A fogyasztói társadalom azt tanítja nekünk, hogy birtokoljunk, halmozzunk fel, a Telihold pedig azt, hogy tárjuk ki a kezünket, mert minden megvan bennünk, önmagunkban, amire szükségünk van. A Telihold azt tanítja, hogy bízzunk nálunk magasabb erőkben, amiket talán nem mindig értünk, és próbáljuk magunkat és az életünket egy magasabb nézőpontból látni. Haladjuk meg ilyenkor a bennünk élő kisembert, s a lélek nagyságán keresztül közelítsünk az életünkhöz. Próbáljunk ne ellenállni a változásnak, hanem együtt áramolni vele.
A Telihold a maga egyszerű módján átvilágítja a nem jól működő részeinket, megmutatja az árnyékrészeinket, s mi magunk pedig a fénybe emelhetjük azt. Ez egy varázslatos transzformáció, engedjük, hogy segítsen nekünk és utat mutasson.
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: