Ebben hatalmas gyógyító igazság van. Egy pici, elejtett mondat, ami felforgatta az életemet 🙂 Mindig irigyeltem a filmekben a főhősöket, hogy nem félnek, a harcosokat, hogy egy csapat elején lovagolva lelkesítenek másokat, amikor harcba indulnak. A filmeken nem látszik, hogy félnének.
Az évek alatt megtanultam, hogy a félelmek hozzátartoznak az életemhez, nem érintenek rosszul, mert mindig tanulok belőlük valamit, mindig visszatükröznek belőlem valamit. De olyan sokáig vágytam arra, hogy egyszer majd félelem nélküli és bátor legyek. S aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen a félelmeim tesznek emberré, esendővé és sebezhetővé. Nem ismertem még egy embert sem, aki ne félt volna valamitől, úgyhogy nem tudom, hogy az milyen lehet, de meg lehet tanulni együtt élni a félelmekkel úgy, hogy ne azok irányítsanak, hogy ne vegyenek el belőlünk, hogy szolgáljanak minket.
Amikor életem első előadását tartottam, annyira remegett a hangom és a kezem, hogy azt hittem, nem fogom tudni megcsinálni. A következőnél már kevesebb idő kellett, hogy összeszedjem magam előadás közben. 🙂 A mai napig, ha megtartok egy előadást, jön ez az ismerős érzés, de megtanultam, hogy tudatos légzéssel hogyan tudok segíteni magamnak beszéd közben. Amikor az első jógaórát megtartottam, rettenetesen féltem, hogy vajon jó lesz-e amit csinálok, érthetően fogalmazok-e, stb. Rengeteg gondolat, kétség, stb. Az összes ilyen helyzetben megfigyeltem egy valamit, akkor tudom a leginkább távol tartani a félelmeket, ha azon a szereteten keresztül közelítem meg az adott témát, helyzetet, amit érzek iránta.
Amikor szenvedéllyel csinálunk valamit, akkor az emberek a lelkesedést fogják meglátni benne. A szenvedélyünkkel egy olyan szemüveget kölcsönzünk másoknak, ami segít egy más nézőpontot meglátni. Amikor szenvedéllyel, hittel és elköteleződéssel teszünk valamit, nem számít, hogy mennyire félünk közben, azt senki nem fogja látni, csak azt, hogy ragyogunk attól, amit csinálunk, s így válunk hitelessé.
Rájöttem, hogy igenis bátor ember vagyok, mert akármennyire is tudok félni valamitől, mindig beleállok és csinálom. Így tudom legyőzni ezeket az érzéseket, ha megélem azokat. Természetesen előfordul, hogy annyi a félelem bennem egy adott témával kapcsolatban, hogy elszalasztok lehetőségeket, de alapvetően megteszem, amit tudok.
A spirituális harcos élete nem az ellenállásról és a küzdelemről, nem a félelem nélküliségről szól. Arról szól, hogyan váljunk egy olyan emberré, aki felvállalja önmagát, aki szereti önmagát és aki saját maga számára hőssé válhat. Aki meghaladja önmaga korlátait, aki tágítja a látószögét, s aki felismeri magában a fényt és az istenit. Aki rugalmas és mer félni 🙂
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.