Randevú önmagunkkal

Mindenkinek megvan a saját története. Az emberek szeretnek történeteket mesélni. De még ennél is jobban szeretnek beleragadni a múlt történéseibe. Emberekkel foglalkozom nap, mint nap, mégis ritkán hallom, hogy most itt tartok, most ez van. Mindig valamilyen múltbéli esemény tart fogva bennünket, akár egy nagy szerelem, akár egy sérelem, akár egy tragédia árnyéka fedi el a napos oldalt. Mindig van bennünk egy történet, amivel azonosulni tudunk, s amiért nem tudjuk élvezni a jelen pillanatot. Elgondolkodtam, vajon miért szeretjük újra és újra elmesélni? Újra és újra megteremteni a feszültséget? Talán azért, mert önigazolásokat keresünk. Mert mégsem jó úgy, ahogyan történt. Talán mert nem engedtük le lelkünk legmélyére azt a tapasztalást, nem vetjük ki magunkból, csak kering bennünk, s nem találja a helyét.

Sokszor ezek miatt a történetek miatt, amikkel teljesen azonosulunk, képtelenek vagyunk arra, hogy továbblépjünk. Annyira tudunk ragaszkodni ezekhez a dolgokhoz, talán azt gondoljuk, hogy ezek tartanak össze bennünket, s ha elengedjük, szétesünk. De csak azt lehet újragondolni, újrakalibrálni, ami széthullik előtte. Néha el kell engednünk az irányítást, néha engednünk kell, hogy a személyiségünk apró darabkái kihulljanak belőlünk, hogy a helyükre újak kerülhessenek. Egy olyan mezőbe, ami tele van, nem lehet újat behívni. Az újnak mindig kell helyet csinálnunk, s azáltal tudunk a leginkább, hogy elengedjük azt, ami stoppolja a helyet bennünk. Ami stoppol, egyben az is akadályoz.

Talán mindenkinek jót tenne, ha néha egy kicsit egyedül lenne. Igazán egyedül, önmagával. Te szoktál randevúzni magaddal? Talán itt lenne az ideje. Nem egy önismereti kurzusra gondolok, ahol másokkal együtt ismerünk fel dolgokat, hanem egy igazi randevúra saját magaddal. Nincsenek ott mások, nem mondják meg, hogy mit gondolj, mit láss meg magadban. Csak Te vagy ott és az igazságod. Egy ilyen randevú bármiről szólhat, megnézheted a kedvenc filmedet, sétálhatsz egyet a Duna-parton, engedhetsz egy kád forró vizet magadnak. A magaddal töltött időben fogod igazán megismerni magadat és mélyen ráébredni arra, hogy vajon van-e benned olyan ragaszkodás, ami már nem okoz örömöt, s van-e előtted út, ami máshova vezet, mint ahova eddig tartottál.

Ha valamit el szeretnél érni, először magadban kell megtalálnod az utat oda. Először benned jelenik meg. Ha belül tudod, hogy hova tartasz, akkor kint is lesz út. Az egyedüllét nem azonos a magánnyal, az egyedüllét egy minőségi idő, amit magunkkal töltünk. Azért választjuk ezt az időt, hogy töltődni és ragyogni tudjunk. Magunkért és másokért is. Az egyedül töltött minőségi idő során többek leszünk, s felismerünk magunkban titkokat, tévutakat, célokat és értékeket. Randevúzz önmagaddal, hogy ne kelljen történeteket mesélned, s így megélheted önmagad úgy, ahogyan vagy!