Párkapcsolati háló

Az októberi felforgató energiák kereszttüzében a párkapcsolataink kerültek előtérbe. (Az emberi kapcsolataink mind átalakuláson mennek keresztül, de most elsősorban a párkapcsolatról írok.) Ez a tisztulás azonban kicsit más volt, mint a korábban megtapasztalt megélések. Utánunk nyúlt a múlt, amiről talán azt hittük, hogy már régen lezártuk, és megmutatott olyan helyzeteket, amelyekben bizonyos lélekrészeink “lefagyva” vesztegelnek. Nem a fájdalmas emlékezés volt a cél, sokkal inkább az, hogy észrevegyük, hogy itt milyen mennyiségű energiánk van lekötve, ami hiányzik nekünk a jelenből. Ezek a lélekrészek a mai napig arra várnak, hogy felszabadulhassanak, s hogy ezeket az energiákat visszaintegráljuk az életünkbe. Nem tudunk teljesen kapcsolódni és elköteleződni senki felé, amíg a múltban meg vagyunk kötve bizonyos szempontból. Ez mindenkinél más, érintheti az intimitás, a bizalom, a megengedés, a romantika, az elköteleződés, stb. területét, de egy biztos, ez a tisztulás hatalmas erőt ad vissza nekünk, s felemelheti a párkapcsolatunkat, vagy ha egyedül vagyunk, akkor szó szerint “berobbanhatunk” valakinek az életébe. Ehhez viszont szükségünk van arra, hogy LÁSSUNK. Nem a fizikai szemünkkel, hanem a szívünkön keresztül, őszintén és bátran.

A valódi gyógyulás akkor történik meg, amikor átlépünk a sérelmeinken, átlépünk a közömbösségen, hogy “így kellett lennie”, s meglátjuk, hogy miért akartuk azt, hogy így legyen. Mi legalább annyira ezt akartuk, mint a másik. 50-50  %, se több, se kevesebb. A leginkább a “nagy szerelem”, ami ismét egy nehéz árnyként a közelünkbe lopózik, hogy megmutasson valamit, amit eddig nem vettünk észre, vagy túl fájdalmas volt, hogy meglássuk. Eljött az idő, hogy úgy lássuk a volt kapcsolatainkat, ahogyan voltak, szépítések és túlzások nélkül, feloldozások, enyhítések vagy hibáztatások nélkül. Itt az ideje, hogy azt lássuk, ami valójában történt, mert ez mutatja meg, hogy hol sérült meg a párkapcsolati hálónk, s ez hogyan sebezte meg több helyen is az életünket. Ezek a felismerések segítenek abban, hogy vissza tudjuk követni az “elhibázott döntések” valós okait, az érzelmi sivárságot, amit igyekeztünk elrejteni, s kívülről kompenzálni. Eljött az VALÓDI gyógyulás ideje.

Ez egy belső utazás, ami néha könnyebb, néha nehezebb, még november elejéig eltart, érdekes, hogy a halottak napján lehetőségünk nyílik arra, hogy belépjünk a halál-születés kapuján tudatosan ezekkel a megélésekkel és magunk mögött hagyjuk az emlékeket üresen, s újjászülessünk a SZABADSÁGBAN, a saját energiáinkkal. Ez azt is jelenti egyben, hogy amit mi megőriztünk magunkban a másikból, amit mi megtartottunk energiát és lekötöttünk magunkban (legyen ez harag, düh, figyelem, stb.), mi is visszaadjuk, és szabaddá tesszük ezeket a helyeket más számára. Végre lehetőségünk nyílik arra, hogy igazán elköteleződjünk valaki felé, akinek a teljességünket adhatjuk oda, nem csupán egy-két részünket, vagy önmagunk árnyékát. A kérdés az, hogy készen állunk-e arra, hogy lemeztelenítsük önmagunkat a Társunk előtt, s a lelkünket képesek vagyunk-e a tenyerébe tenni, s mindeközben tudni azt, hogy tökéletes biztonságban vagyunk.

A párkapcsolati hálónk egyetlen fontos eleme, hogy visszahívjuk a keringő, kószáló energiáinkat középre, önmagunkba, hogy koncentrálni tudjuk egy pontban a bennünk lévő szerelmet. Az a cél, hogy újra a tiszta Forrás energiává váljunk, ami tápláló. Amikor ismét mi magunk vagyunk  a Forrás, tisztán látjuk, hogy melyek azok az utak, kapcsolati szálak, amelyek már nem vezetnek sehova, s melyik az az út, ami hív bennünket. Mondhatnám, hogy ez a nagy átrendeződés időszaka, ami azért kényszeríti ki belőlünk a változást és változtatást, mert engedtük, hogy egy ilyen fontos területen eltorzuljanak a minket körülvevő energiák. Engedtük, hogy az érzékenységünk sérülékenységgé változzon, s ez a hozzáállásunkat egy védekező mechanizmusba taszította. A párkapcsolatunk egy gyönyörű, tápláló háló kell, hogy legyen, nem pedig egy aknamező, amelyben minden pillanatban attól kell tartanunk, hogy hova lépünk. Nem kell felvérteznünk magunkat, hanem éppen bátran vállalhatjuk meztelenségünket, mert tudjuk, hogy amíg teljesek vagyunk, addig érzékenyek vagyunk, de nem sebezhetőek.

Ezek nagyon fontos felismerések és folyamatok, és érdemes most időt és teret adni annak, hogy ezek letisztuljanak bennünk. A párkapcsolatunk az odaadásról és támogatásról kell, hogy szóljon, függetlenül attól, hogy a másik fél mit tesz bele. S ha hozzád eljut ez az írás, tudd, hogy te vagy a tudatos, ezért te tudod magadban átalakítani a hozzáállásodat, megteremteni a változást, s életre hívni a VALÓDISÁGOT. A te hozzáállásod, ha hiteles maradsz abban, aki valójában vagy, akkor tudattalanul a társadra is hatni fog, s ő is változni fog általad, a szívkapcsolat által, ami köztetek van. Engedjük el a távolságot, s kezdjünk el ismét közeledni egymáshoz. Ne engedjük, hogy gyengítsen bennünket a párkapcsolati háló, sokkal inkább engedjük meg, hogy újra egy erős bázissá váljon bennünk.