Lélekutazások

Az energetikai kezelések során sok mindennel találkozom, talán a leggyakoribb, amikor valaki egy komoly traumát, sorsfordító helyzetet él meg, és elkezd mélyen belül elvágyódni. Úgy érzi, hogy magára hagyták, hogy véletlenül került ide a Földre,  s ez az elvágyódás kezdi el tudattalanul is mozgatni az életét. Számomra a legmegdöbbentőbb, hogy ez a téma mindig a mosolygós, látszólag életvidám embereknél merül fel, és valahol ha máshogyan is, de mégis közös az, hogy elveszítették a kapcsolatot önmagukkal. Először még egy gyenge mosoly, amivel megpróbálják visszaterelni a korábbi biztonságos mederbe az életüket, s utána szabadon száguldani kezdenek az érzelmek, s megtörik az ellenállást. Végül mindig kiderül, hogy belül elmagányosodtak, de mint egy jó katona, állják a sarat.

De nem kell állni a sarat! Nem ez a lényeg, nem ez a fontos! Az élet nem egy feladat, amiben ki kell pipálnunk bizonyos dolgokat. Igen, történnek velünk jó és rossz dolgok is, de bármikor hatalmunkban áll, hogy változtassunk ezen! Nem kell eltűrnünk, elszenvednünk dolgokat. Csupán magunknak tartozunk, mégpedig azzal, hogy őszinték vagyunk magunkhoz. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy minden rendben van, ha belülről olyan indulatok feszítenek, hogy legszívesebben felrobbannánk. Ne próbáljuk megfékezni az érzelmeinket azért, mert megtanultunk viselkedni, vagy mert valaki elvár tőlünk valamit. Nem másoknak éljük az életünket, hanem saját magunknak.

Azt próbáljuk meg megismerni, akik vagyunk. Találjuk meg a saját értékeinket, a saját hagyományainkat, amik nekünk fontosak, és maradjunk hűek önmagunkhoz. Csak ezen a belső folyamaton keresztül vezet az út a boldogsághoz, a gyógyuláshoz. Rengeteg hatás ér bennünket egy napon át, emberek, élethelyzetek, energiák, stb. Nem olyan könnyű kizárni, nem olyan könnyű mindig minden gondolatot tetten érni, sőt, ha még valakinek a problémamegoldó mechanizmusa egy “menekülő” típus, nehezen fogja észrevenni, hogy kezd kisodródni.

De az élet mindig visszajelez számunkra, ha körbenézünk magunk körül, mindig láthatjuk, hogy merre tartunk, a bennünk lévő száguldó vonatot csak mi tudjuk megállítani, s ha szerencsénk van, még azelőtt megtörténik, mielőtt belecsapódik valamibe. Ezt úgy értem, hogy mielőtt generálnánk valamilyen betegséget, hogy végre észrevegyük, hogy eltávolodtunk az igaz önvalónktól, hogy túl nagy hatalmat és befolyást adtunk az életünkben azoknak a dolgoknak, amelyek nem valósak.

Sok ilyen történet él bennünk, az emberek szeretik a történeteiket elmesélni, ám a lényegről kevesen beszélnek, mert nem is ismerik azt. Azért szeretek az energiával együtt dolgozni, mert az a valóságot mutatja meg, nem a felszínen felsorakoztatott eszméket, díszleteket, jelmezeket. Ezekkel a társadalmi beilleszkedés során felvérteztük magunkat, de ezek inkább akadályoznak, semmint segítenének az életben boldogulni.

Azt kívánom mindenkinek, hogy merjünk önmagunkba tekinteni. Akár a tükör előtt állva is hosszan próbáljunk meg a saját szemünk világában elmerülni, hogy felfedezzük azt a valós részünket, aki nagyon mélyen “bujkál” bennünk, mert nincs elég tere és nincs engedélye, hogy megmutatkozzon. Figyeljünk kevésbé a külsőségekre és adjunk több lehetőséget arra, hogy a belső értékek megmutatkozzanak. Engedjük, hogy megmutassa magát nekünk az a csodálatosan ragyogó fény, ami bennünk van, s amitől egyediek vagyunk.