A gyógyulás ott van, ahol az ellenállás véget ér

• Kammerer Edina
• 2014. június 24. kedd

Gyakran halljuk és mondjuk, hogy már régóta “dolgozom magamon”. Ez egy kedvelt szóhasználattá vált, de vajon mit takar mindez? Lehet mondani, hogy dolgozom magamon, ha csak úgy eljárok valahova, meghallgatom, hogy ott miről van szó, részt veszek a programokon, de mégsem engedem, hogy mélyen átégjen rajtam, amit hallok? Az önismeret számomra fontos út, s ezen az úton tapasztaltam meg azt is, hogy amikor ellenállásba ütközöm valamilyen témában, na ott lehet feszegetni a határaimat, ott lehet ledönteni a korlátokat, ha képes vagyok abban a témában harmóniába jutni önmagammal, akkor indul meg a gyógyulás. Minél nagyobb egy ellenállás bennem, annál inkább érezhető, hogy ott van dolgom, azon a területen. Általában a belső ítéleteink, címkéink azok, amelyek ezeket az ellenállásokat generálják. De hol van ebben a szeretet?

Amit az elménk jónak és követendő példának gondol, az néha éles ellentéte a szívünk szavának. Hiszen az elme megtanult beilleszkedni a társadalomba, megtanulta a játékszabályokat, követendő példának gondol olyasmit, ami a többség által elfogadott. De amikor ébredni kezdünk, vajon ezek számítanak-e? Nem lehet elkerülni a feszültséget, hiszen ez fogja megmutatni, hogy milyen területen változzunk és hogy melyek a valós feladataink. Akiben van alázat, az észre fogja venni, és elindul a transzformáció útján. Ha pl. a párkapcsolat a témám és szeretnék bevonzani egy szerető társat, és az élet folyamatosan egy olyan férfit tesz elém, akit én megbízhatatlannak és nőcsábásznak ítélek meg, és él bennem az ellenállás, hogy egy ilyen férfival kapcsolatba kerüljek, akkor szükségem van arra, hogy ezt az ellenállást feloldjam. Magamban és nem azáltal, hogy hagyom magam egy méltatlan kapcsolatba sodródni, hanem azáltal, hogy felismerem, hogy van bennem egy olyan rész, aki valamiért kevésnek érzi magát, aki nem tudja a nőiességét megélni, mert nem ismeri azt. Ebben az esetben egy ilyen férfikép csak azt hivatott jelezni, hogy nekem ezen a területen van mit meggyógyítanom magamban. Választhatom azt, hogy ezt megélem egy párkapcsolatban és végigégetem magamon a megtapasztalásokat, de választhatom azt is, hogy az elmeszintű átprogramozással megváltoztatom magamban ezt a képet.

S amikor legközelebb találkozom egy ilyen férfitípussal, akkor már nem él bennem ítélkezés iránta, tudom, hogy van helye a világban, hiszen ő vállalta azt, hogy visszatükrözi azoknak a nőknek, hogy milyen kevésnek értékelik magukat, akiknek erre a tanításra van szükségük. Amint megszűnik bennem az ítélkezés, tudom, hogy már nincs dolgom többé ezzel a témával. Ez csak egy kiragadott példa, bármilyen területen megmutatkozhat, s ha elkezdünk dolgozni azzal, ami körülvesz bennünket, ahelyett, hogy valamilyen illuzórikus vágyat kergetnénk, elkezdjük élni az életünket.

Elkezdjük megbecsülni magunkat és a többi embertársunkat. Mindenkinek megvan a maga szerepe és helye a világban, s mindannyiunknak ott a lehetőség, hogy jobbá tegyük önmagunkat, s ezáltal a világot. Nem másokra kell figyelnünk, hanem csakis magunkra, befelé. Pusztán csak arra kell figyelnünk, hogy mikor van bennünk ellenállás vagy tagadás, mert akkor tudhatjuk, hogy ott dolgunk van. Ennél pontosabb jelzőrendszerre nincs szükségünk.