A mozgás, mint út

Évek óta rendszertelenül, nem fix időpontokban, de mégis folyamatosan tartom a TEA Tánc általam kifejlesztett mozgásvilágát, és közben rengeteg tapasztalatot szereztem abban, hogyan hat ránk a mozgás. Sokat olvashattunk már róla, hogy mennyire bölcs a test, de ebben a kapcsolódásban, amit ilyenkor megteremtünk, szó szerint tetten érhető.

Ráhangolódunk a Föld ritmusára, és felvesszük azt, együtt lüktetünk vele. Az Angyalok áldásából ismertem meg a Testtudat Energia Alapok mélyebb rétegeit, azáltal, hogy folyamatosan vezettek és képeztek, és teszik ezt a mai napig. Hatalmas változásokat figyeltem meg, nemcsak magamon, hanem a lelkes csapaton is, akik újra és újra választják ezt a fajta gyógymódot.

Egyszerre több síkon dolgozunk együtt, az energia pedig lehorganyzódik a térben és bizonyos témáknál tapintható a feszültség, míg másoknál a könnyedség erejével végigtáncolunk az estén, mint a pillangók. Ezeken az estéken folyamatosan figyelem a minket körülvevő erőteret, hogy érezzem, hogy milyen lezárás/feloldás az, ami az energetikai oldást elsimítja körülöttünk és újra megnyugvást hoz az életünkbe. Ősi transzformáció ez, egy olyan tudással kapcsolódunk, amelyet nem irányíthatunk és nem befolyásolhatunk. Az elme tökéletesen „kiütődik”, mikor a testünk a már jól ismert mozdulatokkal elkezdi a táncot. Van ebben az automatizmusban egy „beépített” jelzőrendszer, ami tudtára adja az elmének, hogy pihenjen, hiszen úgysem képes megérteni azt, ami ekkor történik. Én sem tudom leírni és visszaadni sem, pedig csodálatos estéket töltöttünk így el, ebben a testtudatosságban. 🙂

A másik pedig, ami erről a témáról eszembe jut, az a jóga. Hihetetlenül hálás vagyok az Életnek, hogy megismerhettem a jóga világát. Nem csak a testgyakorlást, hanem a filozófiát, a tanokat, szóval szőrőstül-bőröstül. 🙂 De most mégis csak magát a testgyakorlást emelném ki. Elképesztően sokat lehet fejlődni egy-egy testhelyzet gyakorlása által, kitartást, a saját fizikai korlátok átlépését, fegyelmet és uralmat az érzékek fölött. Ez egy csodálatos út, nekem most leginkább a fegyelemben segít, tegnap éjjel volt időm bőven ezen elmélkedni.

Elhatároztam, hogy sokkal kevesebb kávét iszom, mint régen. (Ez azt jelenti, hogy korábban napi 7-8 kávét ittam naponta). Eddig úgy tűnik, hogy életem egyik legnehezebb vállalkozása. 🙂 10 évig dohányoztam, és 7 évvel ezelőtt az egyik napról a másikra letettem a cigarettát, mert egyszerűen nem kívántam többé. Nem kellett hozzá fegyelem, csak akaraterő, elhatározás, hogy megtegyem. De tegnap, annyira jelen voltam az életemben, hogy valahogy 5 kávét megittam napközben anélkül, hogy észrevettem volna. 🙂 Egy pillanatra nem figyeltem, és a rossz szokás, visszatért. Éjjel, amikor aztán nem tudtam aludni, mert a szervezetem már elszokott ettől a kávé mennyiségtől, volt időm, hogy végiggondoljam, hogy miért is fontos a tudatos jelenlét és fegyelmezettség. A jóga ebben rengeteget segít. Kezdve ott, hogy az ember rendszeresen felkel reggel és jógázik. 🙂