Tiszta fehérség borítja a tájat
Hó fed mindent, amit a szem láthat.
Csendes, békés táj terül el előttem
Szikrázik a lelke a telihold fényében.
Nyugalmat lel most a Föld, óvja őt a hó
Körbeöleli, karja óvó, bátorító.
Megpihenhet most végre egy pillanatra
Fellélegezhet, most nincs aki bántsa.
A hó eltakarja, elfedi sebeit
ahol kiaknázzuk csodálatos kincseit.
Megtört teste ernyedten pihen a hó alatt
Annak tisztasága gyógyítja a fájdalmat.
Téli éjszakán a hó elfedi a titkokat
A sötétben bujkál az emberi bohózat.
Nincs ki vállalja, hogy mit tettünk vele
Megloptuk a Földet, elfordultunk tőle.
S ő minden évben a téli éjszakákon
Újra erőt gyűjt, hogy a következő tavaszon
Adhasson magából, amennyit csak kérünk
Mohóságunk illetlen, ez emberi vétkünk.
A tél gyönyörű misztériuma oldja fel
Azokat a gyarlóságokat, amit mi követünk el,
A téli álom édes eszenciája gyógyítja meg
Amit a kevély emberi természet halogat.
Téli éjszakán halk imát suttogok a Földért
Gyúljon fény az emberi létért.
Adjuk vissza a Földnek, amit elvettünk tőle,
Hogy a tél szépségét ő is élvezze.
Téli éjszakán a sötétbe suttogom e szavakat
Hátha valaki hallja a hangomat.
S mikor az emberekben a megértés fénye fellobban
A Föld szíve újra velünk együtt dobban!
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: